7.~The Big Evening

7.~The big evening

Bocsi, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de azt hiszem, így 4 naponta fognak jönni a részek.. Akkor.. Jó olvasás! xx

 - Akkor csinálnánk már valamit?- türelmetlenkedett Perrie, miközben mi Diával a kanapén ülve beszélgettünk, a fiúk pedig videojátékoztak, ő meg... Ő azt hiszem unatkozott. J

- Üvegpürgetőzünk? – csillant fel Niall szeme – Légysziii!!

- Úúú, nem rossz ötlet – mondta Perrie.

- Oké. Hozol egy üveget, Harold? – Ez Louis volt. J

- Miért mindig én? – tápászkodott fel Harry egy üvegért. Vele mentem, mert láttam tegnap egy üres üveget.

- Gyere, itt van a konyhában egy! – kiáltottam Harrynek.

- Szuper – mondta, és megfogta a derekamat, így magához húzott, és nyomott egy puszit a homlokomra. Imádom, amikor ezt csinálja, annyira aranyos.

Kivittük az üveget és leültünk a földre mindannyian.

- Oké, kezdhetem? – nézett boci szemekkel Liam.

- Tőlem – tettem fel a kezem.

- Remek! – húzta ki magát, és pörgetett. Az üveg Zaynt választotta ki.

- Ó, nemár. Mi a feladat? – húzta a száját.

- Hmm… Zayn… Legyen mondjuk az, - elég sokat filózott mire kibökte. – Vegyél le mindent magadról felül.

- Muszáj? – húzta a száját, de végül megcsinálta. Elég szép, kigyúrt felsőteste van, Perrien láttam, hogy elsápadt. J

- Jajj, nekünk mennünk kell. – nézett a karórájára Zayn, miközben visszavette a pólóját meg a pulcsiját. – Perrie! –

- Sziasztok! – köszöntek el sietősen.

- Hová? – kérdeztem Loui

- Titok – vigyorgott

- Nanee, utálom a titkokat! – vette át a szót Hazza

Kimentek, és mi az ablakból már csak ennyit láttunk: 

- Na mindegy, folytassuk. - szólt Liam, kizökkentve minket a bambulásból.

- Oké, akkor... - kezdte Niall.

Ezek után még sorra került Louis, akinek meg kellett csókolnia Diát, persze ez nem volt nagy dolog. Niall is levette a felsőjét, és ami a felsőtestét illeti.. Kigyúrt. Volt Harry, neki az volt a feladata, hogy vasaljon ki egy tincset a hajából. Ő nagyon szereti a 'fürtjeit', szóval ez neki nagy dolog volt, de megcsinálta. 

Persze én is voltam, nekem az volt a feladatom, hogy nyomjak egy puszit Liam térdére :)

Na, vajon, ki adta? Niall, hát persze hogy Niall. Már nem tudott mást kitalálni. 

- Vacsora mikor lesz? - kérdezte Niall

- Amikor megcsinálom - vágtam rá

- És mikor csinálod meg? - nézett rám boci szemekkel - Most? - folytatta

- Megcsinálom miattad - mosolyogtam rá - 10 percet kibírsz? -

- Ööö, talán. De nagyon siess - röhögte el magát

Niall kedvéért összedobtam egy sonkás tojásrántottát. Nekem ez a legnagyobb gasztro-élményem, vagyis mást nem tudok főzni.

- Ó, azt hittem, valami finomabbat csinálsz! - görbült le Nialler szája.

- Nem mindegy? Örülj, hogy zabálhatsz! - vágtam rá.

Este megfürödtem (abban az iszonyatjó fürdőben, ami a srácok házában van) és befeküdtem az ágyba. Amíg Harry fürdött én olvastam az Üvöltő Szeleket.

- Na, kész vagyok! –lépett a szobába Hazz, halálra ijesztve engem. – Most ne nézz ide!

- Tudom hogy odanézhetek, Harry!

- De ne nézz ide! –röhögte el magát kínjában

- Érdekesebb nálad a könyv! –vágtam rá

- Tudom –vigyorgott. Vagyis. Én nem láttam, de a hangja más amikor vigyorog. Vékonyabb. Cukibb.

Aztán befeküdt mellém az ágyba, adott egy ’csináljunk már valamit’ csókot, én pedig felültem.

Láttam a szemében a csillogást, ami szerintem mindenkinek nyílt titok.

- Nem! –vágtam rá rögtön.

- Mit nem? –röhögte el magát.

- Tudod te azt!

Vihogni kezdett, és elpirult. Megöleltem és a fülébe suttogtam;

- 17 vagyok, Harold, majd szólok ha fel vagyok készülve rád.

- Megvárlak. –mondta határozottan, és eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.

- Lennél a barátnőm?

Erre akkorát csókoltam rajta, hogy hanyatt esett az ágyon. Nem volt probléma, ráfeküdtem, de nem hagytam abba. Körülbelül két perc után fejeztem be, így mindketten lihegtünk.

- Persze! –üvöltöttem az arcába

- Nyugi van, gyerekek? –lépett a szobába Louis és Dia.

- Dia! –kiáltottam és fölálltam.

- Igen, Meli, már vagy 1 órája nem találkoztunk! –röhögött ugrándozva. Persze cinikusan.

- Jer, koma! –mondtam, és az ágyra rángattam és magyarul kezdtünk beszélni.

- Most már a barátnője vagyok! –kiáltottam

- ÚÚÚÚ! –ugrándozott, Inn már együtt.

- Oké, de én már álmos vagyok –motyogtam

Louisék kimentek, mi pedig lefeküdtünk.

*Reggel*

Harry feje mellett elkezdett bömbölni a telefonja. Én nem tudom, valami csipegett, kukorékolt, nyávogott, ugatott, meg minden, amit el lehetett képzelni, az hangot adott a telefonján.

- Harold, kelj már fel, meg kell etetni a pipiket, nagyon csipegnek! –poénkodtam Harryt rázva.

- Kac-kac –felelte, és felült.

Adtam neki egy ’jóreggelt’ csókot és kinyomtam a telefonját.

- Kukac –mondtam neki magyarul, mire Ő értetlenül bámult rám.

- Mindegy. –röhögtem – és –folytattam – Miért van beállítva a telefonod délután egyre? –kérdeztem értetlen fejjel.

- Ööö… Hosszú történet –röhögte el magát.

- Ráérek –ültem be törökülésbe.

- Mert ezt állítottam be tegnap este

- Hűű, már 1 perc eltelt, ez jó hosszú történet volt!

- Najó, menjünk le reggelizni –javasolta

A konyhában borzalmas látvány fogadott. Niall állt a hűtő előtt, mögötte a földön szétdobált kaják. Úgy látszik, nem talált semmit.

- Melinda! –kezdte ’komolyan’ – Nem csináltál reggelit!

Muszáj volt elnevetnem magam. Niall annyira érthetetlen okokból tud kiakadni. Mondjuk, neki nincs fontosabb a kajánál.

- Bocsi! –röhögtem még mindig – De miért nem csináltál magadnak? –kérdeztem értetlen fejjel, nem nagyon értettem, hogy miért csak én csinálok kaját

- Mert nem tudok főzni

- Tanulj meg, ha ennyire szeretsz zabálni –röhögtem ki – És Dia? Hol van?

- Fogalmam sincs, te barátnőd! –vágta a fejemhez

- És Louis? –jutott eszembe, biztos együtt vannak

- Nemtudom, én nem láttam ma még senkit Zaynen kívül. –közölte teljesen természetesen.

*Este*

-Harry, mikor indulunk?

- Hova?

- A koncertre

- Ja! Mindjárt.

- Oké

- Na, mehetünk –mondta kicsivel később, és megfogta a slusszkulcsot.

- Nem hozol semmit? –néztem rá megdöbbenve

- Nem, van ott minden! –röhögött, mert ezt szinte mindig megkérdezem.

- Hát. Oké –néztem szerencsétlenül

- Jajj, gyere ide! –tárta szét a karjait a garázsba. Én elmosolyodtam és odafutottam. Bele a karjaiba. Ha szemerkélt volna az eső (mondjuk, a garázsban ez elég meglepő lett volna), akkor olyan meghitt lett volna! De így se volt rossz. J

- Na, induljunk, mert elkésünk. –toltam el magamtól, és bemásztam a fekete Audi anyósülésére.

Mire megérkeztünk, már mindenki ott volt. Bementem Harryvel az öltözőbe és segítettem kiválasztani a ruháját. Egy Narancssárga-piros-fehér zakószerű dolog, fehér póló, és csőfarmer. Megvoltak mind az 5-en a színpad mögött, csináltunk néhány fotót, és elkezdődött a koncert.

Először jöttek az ilyen sláger-félék, mint pl.: WMYB, One Thing, Little Things, Rock me, OWOA, utána a már kisebb rendűek, mint pl.: I Would, I wish, I want, Stole my heart, Tell Me a Lie, Nobody Compratess stb.

Én közbe a nézőteret fotóztam; rengetegen vannak! Ennyi embert én még nem láttam egy helyen! A koncert végén Zayn megkért, hogy fotózzam le őket a közönséggel.

Ezért beleüvöltöttem a mikrofonba, hogy mindenki emelje fel a kezét. Nagyon jó kép lett. A fények csodálatosak, a rajongók aranyosak, mindenféle kartonokat emeltek a magasba. Édesek nagyon. Én meg dög vagyok, hogy elfoglalom Harryt J

Koncert után volt egy dedikálás, és fényképeszkedés.

Ez tartott kb. 1 óráig, amíg mi fényképeztünk Diával.

Ezeket majd feltesszük a hivatalos oldalakra.

A fiúk kellőképpen kifáradtak a dedikálásba, meg amúgy mindenbe, szóval amikor hazamentünk, Zayn-nek még a szobájába se volt ereje bemenni, így a kanapén aludt, a nappaliban J