1. ~Dreams

1. ~DREAMS

Sziasztok! Ez az első rész:) Komizzatok, ha tetszik! Akkor, nem is dumálnék tovább, jó olvasást! (One Direction - Stole My Heart)

-Diaa!!- kiabáltam Dianának, mivel ma nálunk aludt, azzal a feltétellel hogy másnap nem késünk el az iskolából. De úgy látszik, hogy ez a feltétel nem fog sikerülni. De akkor se lesz semmi.
-Meli?- ordított vissza az emeletről Dia.
-Tessék. Szerencséje van, éppen rendelek. De azért legközelebb jelentkezzen be.- poénkodtam már normális hangnemben, mert lesétált a lépcsőn.
-Ó, szuper. Akkor mehetünk, doki?- folytatta Dia.
-Hajrá.- És ezzel elindultunk. Általában a suli felé One Directiont hallgatunk. kb. 10 perc a suliig érni itt. Szerencsés helyen lakunk, suliba menet elsétálunk a London Eye mellett amin már nagyon sokszor ültünk, és nagyon jó cucc. Mikor odaértünk, bementünk és előkészültünk az első órára, Fizikára.
-Ahj, utálom a fizikát. Mizujs veletek?- Dobta le magát a padomra a barátnőm, Debby.
-Semmi különös, veled?- kérdeztem vissza.
-Egyre többet hallgatok 1D-t! Nektek ki a kedvencetek?- kérdezte.
-Nekem Harry.-
-Nekem Lou- szált be a témába Dia.
-Dejó, akkor egyikőnknek sem ugyanaz. Nekem Niall.- mondta feldobódva Debby.
-Nemsokára fellépnek a 02-ben. Jössz velünk?- ajánlottam fel Debbynek, de igazából reméltem hogy nemet mond. Csak udvariasságból kérdeztem. Ő is olyan hogy meglátja a fiúkat, aztán jajj de helyesek, megveszek mindent amin ők vannak. Mű Directioner. Persze a szülei milliomosok.. Találkozott már Justin Bieberrel, Lady gagával, és Avril Lavignevel is, úgy hogy a szülei fizették hogy egyedül (!!!) találkozhasson velük.. Ez lesz a One Directionnel is, ezt szerettem volna elkerülni. De nem sikerült.
-Persze! Mikor lesz?-kérdezte.
-Szombaton.- Mondtam. Már nagyon izgulok rá mivel ma péntek van. Holnap találkozok elsőre élőben az 1D-vel!! Woooow! Ebbe belegondolni fantasztikus dolog, kívánom mindenkinek.
-Akkor holnap találkozunk.- mondtam kissé lehangolódva, de nem vette észre a hangnemet. Ő nem olyan emberismerő típus mint mondjuk Dia vagy én.
-Szuper!- Az amúgy is borzalmas társalgásunkat a csengő szakította félbe, aminek most kifejezetten örültem.


Órák után hazamentem (egy ideig Diával mert egy utcával lakik fentebb mint én) és megírtam a házikat. Utána bekapcsoltam a laptopom és beléptem Facebookra. Természetesen Debby rámírt..
'Debby üzenete: Szia, holnap hánykor találkozunk és hol?
Melinda üzenete: A 02 előtt 6-kor.
Debby üzenete: A francba hatkor nem jó, mikor kezdődik a koncert?'
Ez is. Mi fontosabb neki egy 1D koncernél ha már akkora Directioner?
'Melinda üzenete: Fél hét.
Debby üzenete: Meddig tart?
Melinda üzenete: 10-ig
Debby üzenete: Akkor nem tudok menni. Na léptem, szia!
Melinda üzenete: Nembaj, szia!'
Nagyon fura ez a csaj. Mondjuk végülis ez tök jó válthatok LWWY-re :)
Pont Harry szólójánál tartottam amikor a telómból megszólalt a Rock me. Igen, ez a csengőhangom ha apa hív.
-Szia apa!- Vettem fel a telómat. -Hol vagy?-kérdeztem, mert ilyenkor itthon szokott lenni. Úgy tudtam ma délutános. Ja igen, nem írtam még hogy apa autószerelő.
-Szia kicsim! Bejött egy munka, nem tudtam otthon lenni, de nem láttad a papírt a konyhában?-
-Nem, milyen papírt?- Kérdeztem, mert  nem igazán értettem miről beszélt.
-Nem láttad?! Akkor nézd meg, addig leteszem. - Ezzel lecsapta a telefont.
Fura arcom lehetett amikor lementem a konyhába. Rögtön megláttam a földön heverő papírt. Akkor azért nem láttam! Lefújhatta a szél az asztalról.
Ez volt a levélen:
" Szia Melinda!

Délután munkám van, nem tudok itthon lenni, amikor hazajössz. Rossz hírem van, amit nem szeretnék élőben mondani. A nagymamád meghalt."

Ennyi volt a levélben. Több nem is kellett. Kitört belőlem a zokogás és ezer kérdés merült fel bennem. Mikor? Miért? Hogyan? Miben? Miért nem látogattam sűrűbben? Miért nem engedte Isten hogy elköszönjek? Bánatomban meg sem hallottam hogy csörög a telefonom. Ezúttal az Another World szólalt meg. Vagyis Dia hív. Felrohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót és felvettem.
-Szia- Szipogtam bele a telefonba -Miért hívsz?-
-Úristen, mi a baj?- Kérdezte. Mondtam én hogy emberismerő.
-Semmi.- Nem volt kedvem elmondani.
- Tudsz fogadni?- Vagyis át akar jönni
-Hát, nem is tudom, Dia.- Kezdtem mire letette.
Körülbelül 3 perc múlva csöngettek. Azt hittem, hogy a postás. De nem. Dia állt az ajtóban.
Furcsán néztem rá mert nem igazán mondtam neki hogy átjöhet. De megérezte. Lassan tudom, mi az igaz barátság lényege és értelme.
-Szia.-Szipogtam újra neki.
-Na mesélj.- Húzott le a kanapéra.
Megmutattam neki a levelet amit apa írt.
-Istenem.-Mondta már szipogva ő is. Nem nagyon ismerte, de ő ilyen. Ha én sírok és tudja a rossz hírt, ő is sír. Igazából utálom hogyha sajnálnak ezért megpróbáltam egy mosolyt. Nem sikerült.
-Sziasztoooooooooooooooooook!!!!!- Robbant be a kanapé közepére az öcsém, Tomi. - Jó hírem van! - De meglátta hogy mindkettőnknek könnyes a szeme.
-Mivan, Harry talált barátnőt?- Kezdett el poénkodni, oldani a feszültséget. Csak nem éppen jókor.
Odaadtam neki is a levelet. Ő is elkezdett bőgni, ezért belőlem is kitört a sírás, és kettőnket látva Diából is. Jó kis csapad vagyunk. Sírva borultunk egymásra.
-De miéért???-Ordította Tomi.
-Fogalmam sincs.-Mondtam normálisan, kicsit szipogva.


Néhány óra múlva abbahagytam a sírást mert apa matatását hallottam a zárban. Próbálta, próbálta, de hallottam hogy nem sikerül beletalálnia (értem is hogy miért, ő anyukája volt), ezért lementem, és kinyitottam az ajtót.
-Köszönöm- Nem láttam könnyet a szemében. Be se csukta az ajtót, de megölelt. Már vagy 5 perce öleltük egymást, amikor megláttam anyát. Ő is most érkezett meg.
-Sziasztok!- Lépett be félretolva minket. - Úgy sajnálom kicsim, gyere ide. - Elengedtem apát és léptem egyet és anyát is öleltem több percen keresztül. Még mindig az ajtónál. Aztán leültünk és vacsora közben átbeszéltük a dolgokat. Mindenki pityergett közben. 1 hét múlva lesz a temetés. Este úgy nyugtattam magam, hogy holnap lehet hogy teljesül a legfőbb álmom! Hogy Harry észrevesz. Jó is lenne.