Sziasztok! Azt hiszem, megírom a 10. részig, aztán lesz egy nagyobb szünet, mert nyáron nagyon nem leszek gépközelben. De folytatni fogom szeptemberben a 11. résszel. Addig se pártoljatok el!
Erre az oldalra szoktam kitenni ha új rész van, szeptemberben is így lesz: https://www.facebook.com/pages/One-Direction-Magyarorsz%C3%A1g/352839431429594
Ja, és közbe mondanám hogy átléptük az 1000 oldalmegtekintést, amit nagyon szépen köszönök! :D
Bocsi a rövid részért, egyszerűen nem volt kedvem írni. :/
Akkor nem dumálok tovább, jó olvasást! :) xx
Annyira megijedtem attól, hogy anyu mobilja egy felborult kanapé alatt zenél amikor hívom, hogy elbőgtem magam. Én így vezetem le a feszültséget.
- Ne aggódj - simította meg Harry a hátam - Átnézzük a házat -nyugtatott, és megfogva a kezem húzni kezdett a fürdő felé.
- Hát itt nincs senki -húzta el a száját kifelé menet.
Továbbmentünk, és nem találtunk senkit a földszinten. Mentünk az emeletre, de ott sem volt senki. Én még a forralóba is benéztem minden mindegy alapon.
- Anyu! Apu! Valaki! -ordítottam. Mondjuk a valakit nem tudom miért mondtam, mivel ha visszaszólt volna 'valaki', valószínűleg szívrohamot kaptam volna. Na mindegy, lényeg hogy a házban nem volt senki Harryn és rajtam kívül.
- Akkor most mi legyen? -pislogott felém Hazza félénken.
- Nem tudom -próbáltam visszatartani a sírást, ami köbö 10 másodpercig sikerült. Bőgve borultam Harry vállára félelmemben.
- Semmi baj - próbált megnyugtatni idegesen - Apukád hívtad már? -kérdezte.
- Igen -feleltem - Azt hiszem, ideje felhívni a rendőrséget.
- Oké -emelte füléhez a telefonját még mindig halál idegesen.
Majdnem két teljes percig motyogott a telefonba, én pedig kérdőn néztem rá. Angol akcentusát nem nagyon értettem. Két perc ilyenkor nagyon soknak tud számítani. Lassan úgy éreztem, mintha 10 éve mellette állva várnék.
- Na? -kérdeztem a rám tapadt idegességgel, amikor letette.
- Két óra múlva tudnak jönni -emelte az ég felé a tekintetét, majd újra a füléhez emelte a készüléket.
- Úristen -szipogtam - Kit hívsz? -kérdeztem elkésve, mert már beleköszönt az Iphoneba.
- Louisék mindjárt itt vannak -felelte miután letette.
- Csak Louis?
- Meg Dia, Zayn, Liam, Niall, Perrie -sorolta.
- Felmentő sereg -mosolyodtam el erőltetetten, és megöleltem Harryt, aki nyomott egy puszit a homlokomra - Minden rendben lesz -suttogta a fülembe.
- Tudom -suttogtam vissza ha már ilyen "titkolózósra" vettük a beszélgetést.
- Sajnáljuk -léptek be a házba Louisék és a többiek. Sorban megöleltek, ami szép gesztus volt tőlük.
- Semmi baj, ugye? -lépett hozzám Dia.
Szipogva felnevettem
- Hát... -ennyiből megértette
- Biztosan meglesz, semmi baj -simította meg a vállam.
Aztán megjöttek a rendőrök. Harry elmondta hogy mi történt, mert rám rám tört megint a sírás, szóval nem nagyon tudtam beszélni. Szépen lassan elnyöszörögtem hogy néz ki, meg életkora stb.
- Rendben, azonnal megkezdjük a keresést -felelte katonaisan az egyik rendőr - De addig is ne aggódj -vette át a stílust és ő is simított egyet a vállamon.
Este 11 órakor már leragadt a szemem, de nem akartam elaludni, egyrészt azért, hogy rögtön tudjak menni a rendőrségre, ha megtalálják anyut, másrészt azért, mert lehet hogy hív.
- Szerintem menny aludni -szólt rám Harry.
- De... -kezdtem ellenkezni, de annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm elmondani a gondolataimat.
- Nyugi, ha történik valami, felkeltünk. Csak menny aludni.
- Köszönöm -adtam egy puszit az arcára, és bedobtam magam az ágyba. Harry jött utánam. Lefeküdtem, Ő pedig levette a cipőm, látta hogy képtelen vagyok kikötni a fűzőt.
- Köszi -hálálkodtam, és levettem a nadrágomat is. De többet nem bírtam, bebújtam az ágyba és Harry rám terítette a takarót mosolyogva. Én is elmosolyodtam halványan.
- Meglesz -suttogta a fülembe, és egy puszi kíséretével kiment a szobából.
Reggel arra ébredtem hogy valaki simogatja a fejem. Én Harryre tippeltem, de a hátam mögött volt, nem volt korán reggel erőm hátrafordulni. Gyorsan felnéztem az órára. Reggel 9 óra. Nincs is olyan korán. Nagy nehezen megpördültem az ágyban és felemeltem a tekintetem.
És nem hittem el, mit látok. Nem Harry volt az. Az ágyam szélén Anya (!!!) ült!
- MAMAAA! -ordítottam önfeledten.
- Melinda -mosolygott rám - Semmi baj -nyomott egy puszit az arcomra.
- Mi történt? -kérdeztem az óriás ölelés közepette.
- Elmesélem, csak szedd össze magad, és gyere le reggelizni.
- Rendben. -mosolyogtam - Apa? -kérdeztem, mert csak Anyu ült az ágyam szélén.
- Lent várunk -mondta válasz gyanánt, és rögtön tudtam, hogy Apura utal a többes szám. Annyira örültem hogy Anya meglett, hogy az hihetetlen. Talán jobban is, mint amikor Harryvel összejöttünk.
- Jó reggelt -ölelte át 'valaki' a derekam, miközben az ágyam szélén állva gondolkoztam.
- Jó reggelt -csavartam ki a nyakam, hogy hátranézzek. Ez a hátranézés dolog egész jó. Mindig valaki olyan áll/ül a hátam mögött, akit szeretek.
- Látod, mondtam hogy meglesz -suttogta a fülembe Harry.
Nem feleltem, csak mosolyogva megcsókoltam. Erre Ő is elmosolyodott, és elmentem a fürdőszobába. Megmostam a fogam, egy kis alapozó, egy kis szemspirál, és kész is voltam. Felöltöztem a kedvenc sárga trikómba és a farmer-shortba lementem. Szép nyári idő volt, ami nem meglepő, lassan kezdődik a nyár.
- Jól nézel ki -lépett hozzám Hazza, amikor kiértem a fürdőből.
- Köszönöm -mosolyodtam el halványan. - Te is -folytattam.
Lementünk a konyhába és Anyu mesélni kezdett.
- Úgy kezdődött, hogy felhívtalak, ugye, és elmondtam, hogy gyere haza, meg minden.
- Igeeen? -türelmetlenkedtem, mert megállt a beszédben.
- Aztán csöngetett valaki. Azt hittem a postás az. Ajtót nyitottam, még kezemben a telefonnal. Aztán láttam, hogy egy fekete ruhás, maszkos alak. Csaptam vissza az ajtót, de annyira megijedtem, hogy nekilöktem a fejemnek, mert az ajtó befelé nyílik. Szóval elájultam.
Nos. Ezek után Apád fellökve a kanapét hozzám futott, mert hallotta a sikítást. Vizet öntött a fejemre, és a telefont maga mögé hajította -mondta az eseményeket, én meg rádöbbentem, hogy ezért volt a felborított kanapé alatt a telefon.
- Ezek után a támadó Apádat is leverte, és mindkettőnket elvitt valahova -folytatta, és én ekkor eszméltem rá, hogy Apa is ezért nem vette fel a telefont - Ezek után én felkeltem. Egy sötét házban voltunk. Apádat felkeltettem, kerestünk papírokat az emberről, akinek a házában voltunk. Sikerrel jártunk. Nem volt túl okos. Kiszöktünk, és feljelentettük. Most már a börtönben csücsül -fejezte be Anyu a történetet.
- Uram Isten -motyogtam könnyekkel a szememben. - Szerencsétek volt. nagyon -
- Igen -helyeselt Anya is.
Megreggeliztünk, és elmentünk az állatkertbe, így öten. Harry, Anyu, Apu, Én, Tesóm.
