8.~Idol

8.~Idol

Sziasztok! Nem nagyon jönnek komik, úgyhogy ha elolvastad, akkor komizz pls! Ja, és iratkozzatok fel :D xx

A koncert utáni reggel mindannyian elmentünk a Starbuck'sba, és feltöltődtünk. Louis örömmel írta ki minden hivatalos oldalra, hogy legjobb haverjának barátnője van. Nagyon aranyosan lelkes. 
- Zayn! Még nem is mondtad, hogy hova mentetek múltkor Perrievel. -jegyezte meg Liam
- Pontosan. Még nem mondtam el -vigyorgott Zayn
- Akkor..? -vette át a szót Niall
- Még nem is mondom el 
- Miért is? -kérdezte Harry
- Mert még titok -nem fagyott le a képéről a vigyor
Nagyot sóhajtottam, és hátradőltem. Vajon miért nem mondja el? Mi lehet akkora titok, hogy a testvéreinek se mondja el? Perrievel mit csinálhattak, ami titok? Na, majd megkérdezem Perrietől. Belőle bármit ki tudok szedni.
- Hát, oké. Majd Pezz-t kikérdezzük, belőle úgyis mindent ki lehet szedni -olvasott a gondolataimba hangosan Dia.
- Én már egy fél órája elfogyasztottam a kajámat, mehetnénk haza? -kérdezte Louis
- Még ne! -kiáltotta Niall teli szájjal, nagyot nyelt és folytatta - Végre egy jó reggeli -nézett rám felelősségteljesen, én meg elmosolyodtam ezen.
- Igen, Niall, fejleszteni kéne a főzéshez való tehetséged. Kérj meg itt valakit, hogy vegyenek fel hallgatónak -feleltem a nézésére cinikusan
- Najó, mehetünk -szólalt meg 5 perc hallgatás után - Csak még vegyünk két Snikerst, meg egy Marsot -rohant el a pénztárhoz, mi meg csak mosolyogtunk. 
- Hogy bír ennyit enni? -szörnyülködött Liam
- Fene tudja -feleltem, és összekulcsoltam a kezem Harryével, és próbáltam nem figyelni a fényképező rajongókra/lesifotósokra. 
Mikor visszajött Niall kimentünk és megszólalt a fagyiskocsi zenéje.
Ekkor Niall fagyit üvöltve elrohant a kocsi után.
- Ez kész -röhögött Zayn, és mi is szakadtunk a röhögéstől.
Miután Niall visszatért újra (kezében három jégkrémmel), végre elindultunk haza. Jégkrémet nyalva, és további két jégkrémet tartva telefonált valakivel. Én lány hangot hallottam, ezért megkérdeztem a srácokat:
- Kivel beszél? 
- Demivel -felelte Louis unottan - Mint mindig
- Komolyan? -kérdeztem döbbenten. Demi Lovato az egyik példaképem!
Senki sem válaszolt, azt hiszem nem értették a megdöbbent arcomat. Demit kiskorom óta ismerem és szeretem. Annyira megdöbbentő, hogy kiskorában depis volt, és kinőtt belőle! Ez annyira hihetetlen számomra, hogy példaképem lett.
Ha Niallel összejönnének, az annyira csodaország lenne! Barátnőm Louisszal, és Harryvel, Demi Niallel... Klassz lenne nagyon!
Mire hazaértünk ezt mind elmondtam Diának, és ő is örülne nekik.
- Úúú! Skacok! Demi átjön! -közölte Niall ugrándozva
 - ÁÁÁÁ! -kapcsoltam elsőre, és együtt ugrándoztam Niallel.
- Ugye milyen jó? -kérdezte Niall
- Ühüm. –feleltem
- Te miért örülsz ennyire? –nézett rám furán Niall. – Senki sem kedveli a bandából. –görbült le a szája széle
- Nekem a példaképem Demi –vigyorogtam
Erre persze már Nialler is kivillantotta a fogsorát.

-         Jajj, dejó! Végre valaki –ugrándozott

Vele ugrándoztam én is. Örültem hogy örül.
Hazza megfogta a kezem, és behúzott a szobába.

-         Meli! Ha Niallt jobban szereted, szólj! Nem fontos nekünk annyira járni.. -kezdett bele a mondandójába, de én félbeszakítottam az erőteljes csókommal. Hülyeségeket, beszélő hülyét így kell elhallgattatni. Mert én szeretem Harryt. Csak… Csak… Csak  Niall a legjobb barátom.

-         Harry… Én -kezdtem bele a mondandómba - Mi Niallel csak barátok vagyunk. Niall a legjobb barátom. Te meg a szerelmem. -mondtam és a biztonság kedvéért, adtam neki még egy szájrapuszit.

-         Mindjárt jön Demi! -kiáltott fel az emeletre Niall a lépcsőről. - Gyere, Meli!

-         Ööö -kezdtem, de Hazza megelőzött.

-         Semmi baj

-         Köszi

Kopogás hallatszott. Deminek  Niall nyitott ajtót, és két puszival köszöntötték egymást. Én félénken kimentem az előszobába.

-         Szia! -köszönt barátságosan Demi Lovato

-         Szia! Én.. Én nagy rajongód vagyok! Te vagy a példaképem! Imádlak! -bátorodtam fel, de olyat csinált amit nem gondoltam volna egy sztártól, aki most ismeri meg egy rajongóját. Adott két puszit nekem is.

-         És te ki vagy? Vagy hogy kerültél ide, a One Direction házába? -kérdezte, jogos döbbenettel. Filóztam egy kicsiz hogy tényleg a One Direction házában vagyok/lakok. Fura, megdöbbentő egy ilyen csajtól, mint én. One Direction + Én = Jesszus, mi ez?

-         Harry barátnője vagyok.

-         Harrynek van barátnője? -kérdezte, én meg lesütöttem a szemem. Szóval nem mondta el senkinek. Nem vállalt fel. Louis sem azt írta ki amire gondoltam.

-         Eddig én is így tudtam -feleltem még mindig lesütött szemmel

-         Na mindegy, gyere beljebb! -tessékelte be Demit Niall. Arik együtt.

Niall és Demi beszélgetését még hallgattam egy ideig aztán felmentem.

-         Miért nem írtad ki? -nyitottam Harryre a szobaajtót

-         Tessék? -kérdezte jogosan

-         A rajongóknak. Miért nem mondtad el hogy barátnőd van? Vagy nincs?

-         De… Mi? Azt hittem Louis kiírta!

-         Na nehogy azt hidd, hogy beveszem!

-         Én tényleg!

-         Aha -kirohantam a szobából és már sírva csaptam be az ajtót. A fürdőszobában lehajtottam a vécé fedelét és ott zokogtam zárt ajtón belül.

-         Meli, én tényleg azt hittem! -ezt már annyira szomorú hangon mondta, hogy éreztem benne a fájdalmat az ajtó mögül is.

-         Ajj Harry! -nyitottam az ajtót és megöleltem.

-         Annyira sajnálom. Szólok Louisnak.

-         Nem kell, Harry, tudom hogy ő a legeslegjobb barátod. Semmi baj. -nyugtattam

Éreztem hogy tévedtem. Ő tényleg azt hitte, hogy Lou azt írja ki.
Ezek után lementem Demiékhez és beszélgettem velük. Pár képet is csináltam, közöset, egyedülit, beszélgetőset. Egyszóval; Mindenfélét. Nagyon jó volt rájuk nézni, irtó arik együtt. 
- És, Demi! -kezdtem- Hogy tudtál depiből szinte hippibe menni?
- Magam sem tudom -felelte
- Mondtam már hogy a példaképem vagy? -kérdeztem mosolyogva
- Igen, már vagy ezerszer -felelte mosolyogva
- És még hány színűre szándékozod festeni a hajad? -kérdezte Niall.
- Ööö... Nemtom', majd amelyik jól áll, azt meghagyom.
- Neked mindegyik jól áll! -mondta Niall aranyosan.
- Jajj, köszönöm!
Annyira aranyosak együtt! Biztos hogy össze fognak jönni nemsokára! Szerintem a rajongók is örülni fognak nekik. A gondolatmenetem a telefon szakította meg.
- Meli, anyud hív! -szaladt le Harry a telefonommal a kezébe.
- Köszi -kiáltottam Harry után, mert visszaszaladt a lépcsőn (?)
- Szia, anya! -köszöntem anyunak a telefonba
- Szia kicsim! Mikor akarsz hazajönni?
- Hát, én úgy gondoltam, hogy ma is itt alszok
- Nem -vágta rá gyanúsan gyorsan.
- Miért? -kérdeztem nyávogva.
- Három napot kihagytál, és már hívott egy kis barátnőd, hogy szalagavató lesz.
Anya folyton 'kis barátaimnak' hívja az osztálytársaim. Ez elég furcsa, mivel 17 évesek. Na, mindegy.
- Jó, de had aludjak itt -alkudoztam
- Tudom hogy akkor nem mennél. Itt vannak a tancuccaid -hát, ez nem jött be.
- Jó, akkor este 7-re otthon leszek.
- Nem, kislányom. Hazajössz, méghozzá most! -sikerült feldühítenem, annyira, hogy a mondat után lecsapta a telefont.
Most itt mertem hagyni Demit, mert tudtam, hogy legközelebb is jön, amikor jó neki. Amúgy nem hagytam volna itt a példaképem anyu miatt.
- Harry! -kiáltottam fel - Haza kell mennem
- Anyukád? -kérdezte amikor felértem a szobába
- Ja.
- Akkor pakolunk.
- Úgy néz ki.
Összepakoltuk az összes holmim, szóltam Diának, és Harry hazavitt, és úgy terveztük, hogy nálam is marad.
- Sziasztok! -köszöntem
Senki nem felelt.
- Gyere! -mondtam Harrynek, mivel Ő cipelte a nehéz táskám.
Bementünk a szobámba, letettük a cuccaimat, és átöltöztem 'otthoniba'.
Lementem, és körülnéztem a lakásban. Sehol senki. Pedig nem is volt bezárva az ajtó. Felmentem a szobámba, ahol Hazza ácsorgott. Felhívtam anyát. Kicsöngött, de nem vette föl. Hallottam valami zúgolódást a földszintről, ezért Harryvel lementem. Egyedül túlságosan féltem volna. És hallottam valami zenét. Anya csengőhangja. Óvatosan megkerestük a forrást. Anyu telefonja egy felborított kanapé alatt hevert, de anya sehol.