10.~Csak egy nap

~Csak egy nap

Nem tudom, hogy olvasta-e valaki az előző részt, mert nem jöttek komik. Légyszi, komizzatok! Amúgy még egyszer: Egész nyáron nem lesz időm blogot írni, ezért Szeptembertől folytatom a 11. résszel. Jó olvasást! Ui.: Bocsi, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, csak táborban voltam. xx

Harry annyira megörült annak, hogy anyukám meglett, hogy hívott egy limuzint (!!!), hogy azzal menjünk el az állatkertbe. Szóval öten (Anya, Apa, Öcsi, Harry, Én) beültünk a tíz személyes limuzinba és elindultunk a Londoni állatkertbe. Nem tudom, miért pont állatkert, amikor lehetett volna valami ünnepélyesebb is, na de mindegy. Mikor odaértünk Harry kifizette az egész családnak a belépőt nagy nehezen, mivel Anyu akadékoskodott kicsit emiatt, de végül sikerült bejutni a mögöttünk állók nagy örömére. Elindultunk arra, amerre a betonra festett nyíl mutatott. 
- Menjünk az elefánthoz! Az a kedvencem -ugrándozott Apa, elváltoztatott hangon, és felém nézett.
- Nem vagy vicces -fordultam el 'sértődötten' - Nem is az Elefánt a kedvenc állatom -mondtam és lopva visszanéztem Apára, hogy milyen fejet vághat. Megérte. :)
- Nekem a Cica a kedvenc állatom -folytattam és most Harryre néztem, Ő pedig csak vigyorgott mint a tejbe tök (nem tudom honnan van ez a 'tejbe tök' szó, de vicces :) )
A rajongók ezresével jöttek Harryhez, de egy idő után megunta hogy vele foglalkoznak, ezért a rajongók csak koslattak utánunk. Éreztem a hátamba lyukat vájó pillantásokat, a Directionerek irigységét, hogy Harry barátnője vagyok. Már megszoktam, nem zavart annyira, csak néha néztem hátra. Úgy ötpercenként.
- Úúúú! Nézzétek, ott a Zsiri!!! -ugrándozott 'lányhangon' innmár Harry, és apu persze nevetett rajta, én pedig szúrósan néztem rá. Úgy látom  Apu bírja Harryt. Ez remek. Csak ne így vágódnának be egymásnak. :)
Na, mindegy a Zsiráf után ( :) ) megnéztük a Vizilovat, meg a madarakat, utána beültünk az Állatkert étkezdéjébe.
- Ki mit kér? -fordult körbe azzal a szándékkal, hogy megveszi az ebédünket.
- Nem, nem! -kapálózott Anyu - Ezt már tényleg nem engedhetem! 
- Semmi gond, három milliót keresek egy hónap alatt. Akár mindenki rendelhet egy millióért is -ajánlotta fel teljesen természetes tekintettel, és megértem ha zavarban volt, amikor 8 kitágult szempár meredt rá.
- 3 milliót?! -nyávogta Apa, akinek először ért el az infó az anyába
- Te jó ég! -eszmélt fel Anyu is.
- Az sooooook! -ez Öcskös volt - Veszel nekem videojátékot? -csillant fel a szeme, de Anyu szikrákat szórt, úgyhogy inkább a csöndbemaradást választotta. Helyesen.
Én sült krumplit kértem rántott hússal, Öcsi hasonlóan. Anyu spagettit evett, Apa pedig valami zöldséges cuccot, Harry pedig halrudacskát (?) rizzsel. Tinilányok lenéző pillantásaitól megsemmisülten álltam fel az asztalról, amikor mind végeztünk. Mondjuk, Apa még ette, de nem zavartattam magam. Kivittük a tálcát, belekulcsoltam a kezemet Harryébe, és bedugtam a fülhallgatómat. Nem volt kedvem nagyon semmihez. A kijárat felé óriási volt a tömeg. Megkérdeztük mi van itt, erre a nő azt felelte ; Mi. Ó. Szóval valaki, aki bent volt, elújságolta valakinek, aki továbbadta, aztán oldalakra tették ki, és terjedt a hír. Emiatt mindenki idecsődült.
- Akkor se ki, se be? -kérdezte Harry.
- A limuzinotok bejött a hátsó kapun -morogta a nő, és a háta mögé mutatott. És tényleg ott állt. Okos.
Harry intett egyek a rajongótábornak, és csináltam egy képet is, szóval mindegyiküknek lett egy közös képe Harryvel. :)
Beültünk a limuzinba, és a hátsó kapu felé tolattunk, és kinyitották a kaput. Persze ezt a szembelévő rajongók meglátták és rohanni kezdtek. Amire feleszméltünk, már késő volt. A rajongók körbeállták a kocsit. Hátratoltam az ülést és 'félig ülök-félig fekszek' pózba helyezkedtem. Tudtam hogy innen nem lesz szabadulás egy ideig. Hazza odajött mellém, és hasonlóan cselekedett. Egymás mellett feküdtünk, az én fejem Harry izmos hasán pihent, az övé pedig egy párnán.
- Kényelmes? -kérdezte Harry.
- Igen -feleltem vigyorogva.
- Olyan édesek -suttogta Anya olyan hangosan Apunak, hogy azt még a sofőr is hallotta (aki egy elzárt fülkében ült), így mindenki felnevetett.

10 perc után felültem, mert elzsibbadtam. Odamentem a bárpulthoz, töltöttem üdítőt, leültem, és megittam. Aztán vissza a pulthoz, lerakni a poharat. Leültem. Aztán a pulthoz mentem, szedtem kaját, leültem megettem, visszaraktam a tányért. Harry mindezt mosolyogva figyelte. Aztán visszafeküdtem, rá Hazzára. Egész testemmel. De úgy nem volt kényelmes, így legurultam, és sajnos túl is, így leestem az ülésről. Felálltam. Visszafeküdtem úgy, mint a járkálásom előtt. Aztán letettem a fejem. Utána vissza. Itt már Harry szakadt a röhögéstől, a többiek pedig csak mosolyogtak. 
- Nyugi van, cuki! -simította meg a hajam Harry.
- Unatkozok -húztam el a szám.
- Mindjárt indulunk, csak elmennek, ha dühösen kiordítok -mondta Harry - Akkor most fogjátok be a fületeket -figyelmeztetett, és kinyitotta a fölöttünk lévő tetőablakot, így persze beesett az eső, de még az is, ami eddig esett a kocsira is ránk zúdult. Dühösen toporzékolva mentem ki a fürdőszobába (mert természeten vannak ilyenek a limuzinba), és megmostam a hajam. Mert víz is volt, meg hajszárító is. Mikor beléptem a zuhanyzóba Harry hangját hallottam, ahogy ordít.
- Mennyetek innen, szeretnénk hazamenni!!! Szeretlek titeket, de most nem érünk rá! 
Én kínosan elröhögtem magam, de a vízcsobogástól valószínüleg nem hallotta senki. 5 perc alatt megmostam a hajam (ez rekord), és utána negyed óráig szárítottam (ez is), de még mindig nem éreztem, hogy indult volna a kocsi. Kimentem Harry száraz, bő ruháiban (fürdőszoba szekrényben találtam), és kérdőn néztem körbe.
- Akkor most nem indulunk?
- Kicsim, minek mostad meg a hajad? -kérdezte Anya, kíváncsi, fürkésző tekintettel a hajamra csavart törülközőre nézve.
- Tudod, milyen koszos a kocsi tetejéről lezúduló víz? -kérdeztem vissza kissé hisztérikus állapotban.
- Most már igen-mosolygott rám.
- Na, indulunk! -kiáltotta öcsi boldogan.
- Na végre -huppantam le Hazza ölébe.
Végignéztem rajta, és láttam, hogy vizes a pólója, a gatyája, és még a cipője is. Nem gondoltam volna, hogy ennyi eső beesett. Igazából az ülés, amin ültünk, az is tiszta víz volt. 
- Oh, Harry, gyere csak -ragadtam meg a kezét és a fürdő felé húztam. - Nézd, vedd föl ezt, meg ezt, nem lehet vizes ruhában ücsörögni légkondi alatt. -mutogattam a dolgokat, és pakoltam a karjába magyarázás közben. 
- Köszönöm! -mosolygott rám, avval a gödröcskés mosolyával, amitől mindig elájulok. Ezért gyorsan kimentem, és szóltam hogy szárítsa meg a haját. De ezt persze nem csinálta meg. 
Mikor kiértünk a főútra, a rajongók még sikítottak, de tudták, hogy nem lesz semmi különös. 
Mikor hazaértünk, a limuzin leparkolt és Harry kinyitotta az ajtót előttem.
- Köszönöm -mosolyogtam rá kedvesen
Visszamosolygott rám, és összekulcsolta az ujjait az enyémekkel. Magamban folyamatosan vigyorogtam, mostanában minden összejött. Bementünk a házba, és rögtön mindenki elfoglalta magát. Apa felállította a kanapét, Anya mosogatni kezdett (?), Tomi pedig felment a szobájába, gyanítom, gépezni. Nagyon nagy szerencséje van, hogy Hazza a barátom, mert az osztályában sok Directioner van. 22-en vannak az osztályba, abból 5 Diretioner lány. Jó, annyira nem sok, de azért jobb mint a semmi. Szóval Ők jöttek most át (Elméletben Tomihoz, gyakorlatban Harryhez), és csináltak velünk közös képet, kaptak aláírást, és jól rámásztak Harryre...

Este közös vacsora (valami sajtos húsos dolog), és megbeszéltünk hogy átmegyek Hazzáékhoz aludni. Anya megengedte, azzal a feltétellel hogy jövő héten megyek suliba. Szerintem megérte.
Kocsival mentünk, Harry odateremtett egy Taxit :) 
Mikor kiszálltunk, ismét Harry nyitott ajtót, én meg ismét megköszöntem, és Ő megint rákulcsolta az ujjait az enyémekre. Természetesen küszködött a zárral, de végülis bejutottunk az óriás házba. Mikor beléptünk a bejárati ajtón parfümszag ütötte meg az orrom.
- Basszus -csúszott ki Harry száján. Ismerte ezt a szagot. - Louis! -ordított fel. - Hol van ez a ...? -itt már nem folytatta mert kilépett a fal mögül Ő.
- Engem keresel? -kérdezte cinikusan. - Itt vagyok. -tette hozzá
- Tűnés! -mondta Harry igazán haragosan, és jobban szorította a kezem. Konkrétan annyira, hogy az ujjaimba ment az összes vér, aminek a karomban kellett volna lennie.
- Hm... hmm.... -kezdte cinikusan - Nem lennék itt, ha Zayn nem hívott volna ide -folytatta Taylor.
- Mivan?! - kérdezte Harry, és itt elengedte a kezem és felrohant a lépcsőn az emeletre.
- Szóval te vagy Harry új üdvöskéje -mondta ezen a cinikus, és nyávogós hangon. Közelebb lépett, én pedig hátrébb, de itt beleütköztem az ajtóba.
- Öhm... Úgy tűnik. -dadogtam. Nem tudom, hogy miért félek tőle, de elég ijesztő volt, ahogyan rám nézett. Olyan lesajnáló, szikrákat szóró szemmel nézett rám az agyonspirálozott szempillái alól, hogy az már fájt.
Ekkor még én is meglepődtem rajta, de gyorsan elfutottam mellette és Hazza után rohantam, és beestem Zayn szobájába. Harry és Zayn heves vitájába folytam bele, vagyis inkább hallgattam.
- Igen?! Hogy képzelted?!?! -ordította Harry
- Pont úgy ahogyan te!! -ordított vissza Zayn
Nem mertem belekérdezni, úgyhogy nem tudtam meg hogy miről van szó, csak remélem hogy kiderül.
- De én nem direkt tettem! Csak jót akartam neki! -vágta rá Hazza.
- Na persze, még el is hittem volna, ha nem lenne ilyen nyilvánvaló!
- Akkor ne hidd el, nekem tök 8 -lépett az ajtó felé
- Rendben -dőlt hátra az ágyra Zayn.
Mikor kiléptünk az ajtón, egyenesen Harry szobája felé tartottunk.
- Mi történt? -kérdeztem
- Hosszú -felelte
- Ráérünk
- Na, jó -húzott le Harry maga mellé az ágyra.
- Régebben -kezdett bele - Zayn összeveszett Perrie-vel, és én ezt nem tudtam, és idehívtam, azért hogy bulizzunk egy kicsit. Ezért Zayn berágott, és idehívta Taylort, amikor tudja hogy ki nem állhatom.
- Fú, ez tényleg hosszú volt -mosolyogtam - És ebből kell ekkora vitát keríteni?
- Hát. Ezek szerint. -nyomott egy puszit a homlokomra mosolyogva és hozzátette - Elküldöm Taylort, és aludjunk. 
- Oké, addig én lezuhanyozom.
Nem sokkal később már az ágyban feküdtünk, mindketten pizsamában, egymásra nézve mosolyogva.
- Szeretlek -mondta Harry.
- Szeretlek -feleltem szívből.